„A dal ne holt kincs legyen a láda fenekén”
2016. szeptember 05. 10:05

„A dal ne holt kincs legyen a láda fenekén”

2016. augusztus 20-án ünnepi képviselő-testületi ülés keretében adták át a Díszpolgári címet Szeghalmon a Nagy Miklós Városi Könyvtár dísztermében.

Az államalapítás ünnepe alkalmából rendezett képviselő-testületi ülésen Díszpolgári címet vehetett át Macsári József polgármestertől Bencze Lászlóné dr. Mező Judit népzenekutató.



Bencze Lászlóné dr. Mező Judit 1933-ban született Szeghalmon. A zene és az ének mindennapos volt a család életében, hiszen nemcsak a szülök, a gyermekek is játszottak egy vagy több hangszeren. Szülei, nagyszülei nagyban hozzájárultak Szeghalom kulturális és vallási fejlődéséhez. A kis Judit már 10 évesen énekelt a szeghalmi kórusban, 14 évesen folytatta zenei tanulmányait a Tarhos majori Wenckheim-kastélyban létrehozott bentlakásos iskolában, ahol Kodály Zoltán népdalon alapuló zenei nevelési elvei alapján folyt az oktatás. Itt került először kapcsolatba a népdalgyűjtéssel, mikor is az igazgató feladatul adta a karácsonyi szünetre hazautazó diákoknak, hogy gyűjtsenek minél több népdalt. Judit családtagjait kérdezte meg, és a dalokat egy füzetben jegyzetelte le, melyet később folyamatosan bővített. Ez az iskola végleg az zenei pálya irányába terelte. 1951-ben tett érettségi vizsgája után, felvételt nyert a Zeneakadémia karvezető és középiskolai ének-zene tanári szakára. Zeneakadémiai évei alatt vendéghallgatóként részt vett Kodály Zoltán népzenei előadásain, valamint már a Népművészeti Intézet állandó külső munkatársaként az MTA-n működő Népzenekutató Csoportnak is végzett gyűjtőmunkát.



1956-ban a debreceni Zeneművészeti Szakiskolába tanított, később családjával leköltözött Debrecenbe, ahonnan Szeghalomra és Füzesgyarmatra járt gyűjteni. Zenei versenyeken zsűrizett, és felkérték a püspökladányi citerazenekar zenei vezetésére, mely rövidesen országos hírűvé nőtte ki magát. A csoporthoz, mely később felvette a Sárréti Népi Együttes nevet, többször látogatott el a Magyar Rádió, és a felvett anyagot több alkalommal is műsorra tűzte.

Gyűjtései anyagából összesen két írott kötetet adtak ki, az első A ladányi torony tetejébe című kötet, melyeknek kirobbanó sikere lett. Ezt követte a Szivárványos az ég alja – Bihari Népdalok című kötet. Későbbi években a gyűjtőútjain készült felvételek hanganyagát több cd-n is kiadták.

1982-ben a debreceni tanítóképzőbe kérte át magát főállásban, következő évben a Kossuth Lajos Tudományegyetem néprajz szakán szerzett doktori címet.

A kutató 1987-ben vonult nyugdíjba. Pályája során gyűjtötte, kutatta és tanította a népdalokat. Kodály tanítványaként a tiszántúli népzene kutatója és jó ismerője lett. A Szeghalmi Sárrét Népdalkör és a Sárrét Száztagú Együttes egyik fő szakmai segítője volt. Számos kiadvánnyal, tanulmánnyal és tanítómunkával viszi tovább és folyamatosan élteti a Sárrét népzenei értékeit.








Ügyintézés