A tanévkezdés: beilleszkedés az új közösségbe
2018. augusztus 22. 08:47

A tanévkezdés: beilleszkedés az új közösségbe

 

Szeptember 3-án a bölcsődés, óvodás korú gyermekek megkezdik az oktatási-nevelési évet, de becsengetnek valamennyi általános és középiskolában is. A gyermekek egy része a már megszokott, ismert csoportjába, osztályába tér vissza a tanév kezdetével. De vannak, akik teljesen új környezetbe kerülve kezdik meg tanulmányaikat vagy éppen a csöppségek életükben először kerülnek közösségbe.

 

A beilleszkedés egész életünket végig kíséri, folyamatos alkalmazkodásra van szükség a mindennapokban, gyermekeinket ez még érzékenyen érinti. Kezdetben mind a szülőknek, mind a gyermekeknek stresszes és feszült állapot lehet a beilleszkedési folyamat, mely nem csupán a kortárs közösséghez, hanem az oktatási-nevelés intézmények szabályaihoz való alkalmazkodást, a pedagógusok, gondozók, nevelők szokásainak, elvárásainak való megfelelést is jelenti.

Természetesen nem minden esetben alakulnak ki problémák, de ekkor is indokolt a szülői figyelemmel kísérés és meggyőződés. Ha azt tapasztaljuk, hogy gyermekünk huzamosabb időn keresztül nem tud az elvárásoknak megfelelni, segítséget kell igénybe vennünk. A nehéz beilleszkedés jelei lehetnek az önbizalomhiány, pesszimizmus, levertség, hárító magatartás, szorongás, mások előtti megnyilvánulástól való félelem. A beilleszkedési zavar mögötti leggyakoribb tényező  a csúfolódás az öltözködés, a testalkat, a név miatt.

Szülőként segítenünk kell gyermekünk problémájának feloldását, már egy-egy beszélgetés is sokat jelenthet. Ki kell beszélni a rendellenes helyzetet, meg kell ismerni a körülményeket és a szereplőket. Meg kell előzni a helyzet elfajulását, a csúfolások, bántalmazások felerősödését, hogy azok a lehető legkisebb nyomot hagyják a gyermekben. A megoldás nem a szülő kezében van, nem cselekedhet gyermeke helyett. Feladata csupán a segítségnyújtás, a fennálló állapotot a gyermeknek kell megoldania aktív szereplőként. Ha szülőként úgy érezzük, hogy szakemberre van szükségünk, a beilleszkedési zavarok kérdésében tanácsot kérhetünk gyermekünk pedagógusától, az iskolapszichológustól vagy nevelési tanácsadótól.

Főként az idősebb gyermekeknél a megfelelési kényszer túl is léphet a szükséges határon. A beilleszkedés nem a másokhoz való hasonulást, énünk, önálló gondolkodásunk feladását jelenti. Lényege, hogy a közösség olyannak fogadjon el, amilyenek vagyunk, a jó és rossz tulajdonságainkkal együtt. Így alakíthatóak ki hosszú és tartós, életünket végig kísérő baráti kapcsolatok már az óvodában vagy az iskolában is. Ettől függetlenül kompromisszumokat kell kötnünk a közösség tagjaival, és mások egyediségét is el kell fogadnunk, nem ítélkezhetünk előre. A valódi egyediségek belül rejlenek, és az emberi kapcsolatok révén kerülnek felszínre.

Mivel az ember társas lény, fontos beilleszkednie egy társaságba, közösségbe, kivéve, ha az rossz és káros. Egy ilyen csoport a gyermek egészséges testi, lelki, érzelmi fejlődését veszélyezteti, melytől jobb a gyermeket távol tartani, kapcsolatát e kortárscsoportokkal minimálisra korlátozni. A rossz társaságba keveredés jele lehet a korábban elutasított vagy egyáltalán nem jellemző, nem tanúsított cselekedetek végzése, gyakori konfliktusok a barátokkal, a szülőkkel.