Az egykori megyeháza, a gyulai városháza történetéből nyílt kiállítás
2019. február 05. 17:51

Két esztendő alatt mintegy 118 millió forint – zömében saját erő felhasználásával – újították fel a gyulai városháza épületét. Ennek apropóján „A gyulai városháza, Békés vármegye egykori megyeháza épületének története” elnevezéssel rendezett kiállítás nyitotta meg a kapuit kedden a hivatal ovális terme előterében. Dr. Görgényi Ernő polgármester köszöntőjéből az is kiderült, hogy 1972 körül a „Kádári-diktatúra posványában” a tanácsi vezetők eltüntették volna a belváros „időmarta rossz viskóit.”
Az Erkel Ferenc Területi Múzeum, a Magyar Nemzeti Levéltár Békés Megyei Levéltára, illetve a Mogyoróssy János Városi Könyvtár Helytörténeti Gyűjteménye birtokában lévő, a tárlaton látható ábrázolásokból, dokumentumokból kiderül, hogy „Gyula városát Békés vármegye központjának egy 1484-ben írott oklevélben Mátyás király tette meg, aki fiára, Corvin Jánosra és Gyula várának mindenkori várnagyára ruházta Békés vármegye főispáni tisztségét.”
– Ez a kiállítás nem csupán a történetiséget, hanem a gyulai korszellemet is közvetíti számunkra, amely védi, óvja és élteti épített, természeti, valamint kulturális értékeinket – kezdte köszöntőjét dr. Görgényi Ernő.

A fürdőváros polgármestere – utalva arra, hogy nem mindig volt ez így – a gyulai születésű Ambrus Lajos író, szerkesztő „Időmarta viskók” című írását idézte fel. Szavaiból kiderült: 1972 körül a település szocialista vezetői egy szörnyű ötlettől vezérelve radikálisan át akarták építeni a történelmi belvárost. Grandiózus, városfejlesztésnek nevezett városromboló tervük makettjét egy kirakatban is közszemlére tették, ami heves civil tiltakozást váltott ki, felbolygatta a város nyugalmát. A civil kezdeményezés élére a város legendás tanáregyénisége, Banner József állt, aki nyílt levélben emelte fel szavát az elképzelés ellen. A tiltakozást a kádári államszocialista érában, nevét vállalva végül 279 gyulai írta alá, köztük olyan neves tanáregyéniségek, mint Miskolczy László, Domokos György, Lindeisz Ferenc és Kiss Anikó. A levél a Magyar Nemzetben is megjelent, a helyi sajtóban pedig a tanácsi vezetés elképzeléseit támogató bökvers jelent meg „Egy pillanatra” címmel, ami híven tükrözte az akkori korszellemet: „Ősi Gyulánk megifjodik, / építünk sok újat, szépet, / Furcsa, hogy néhányan féltik / Az ősi városképet. / Óvjuk meg a múlt emlékit, / De ne lássunk bajt az újban! / Nem élhetünk ezer évig / Időmarta rossz viskókban!” – idézte fel a történteket dr. Görgényi Ernő, hozzátéve, hogy a civil kurázsinak köszönhetően végül elbukott a terv.


      Az elmúlt két évben a gyulai városházát – az egykori megyeházát – a képviselő-testület döntése alapján saját erőből újítottuk fel. A munkálatok összesen 118 millió forintba kerültek, amelyhez a Békés Megyei Kormányhivatal 14,3 millió forintot biztosított, ezt a Gerlóczy-szárny megújítására fordítottuk – hangsúlyozta a polgármester.

 A nyugati szárny nyílászáróit kicserélték, ahol lehetett pedig felújították, a homlokzatot felújították, majd ugyanezeket a munkálatokat végezték el a keleti szárnyon és a Gerlóczy-szárnyon is, végül a Petőfi tér felé néző nyílászárókat is rekonstruálták.
A fejlesztések azonban nem értek véget, hiszen több mint 68 millió forint összegű pályázatot nyert az önkormányzat az épület energetikai korszerűsítésére, amelynek keretében egy kisméretű háztartási naperőművet telepítenek a városháza udvarára, valamint leszigetelik az épület födémét, illetve pincéjét is.
„Nem vagyunk mások, mint folytatásai a régi időnek, a lábnyomok továbbmennek ugyanazon az úton, jó szem kell hozzá, hogy megláthassa valaki, hol végződik az egyik nemzedék lábnyoma és hol folytatódik az új nemzedéké.” – idézte Krúdy Gyula gondolatait köszöntőjében dr. Kovács József.

A választókerület országgyűlési képviselője úgy fogalmazott, a kiállítás arra hívja fel a figyelmet, hogy milyen egyenes út vezet a 15. századtól napjainkig. Az út egyenes, de nagyon rögös volt. Ezek a megpróbáltatások tettek minket magyarrá, valamint gyulaivá. Gyulainak lenni évszázadok óta egyet jelent a felelősségvállalással – tette hozzá.
-       Nemcsak a kor szelleme, de a hely szelleme is hat a városra. Gyula város történelmi utcáit és az önkormányzat épületét járva megérint minket a hely szelleme, amely egyet jelent a tradícióval, a hagyománytisztelettel, és jelent egyfajta innovációt is – utalt az „időmarta rossz viskókra” is Takács Árpád.
A Békés Megyei Kormányhivatalt vezető kormánymegbízott kifejtette: Gyula történelme egyben Békés megye történelme. Mint mondta, a fürdőváros mindig a dicsőség, bátorság, az összefogás és megújulás szimbóluma volt, annak ellenére is, hogy a várost mindig sújtotta valami. Hozzátette, hogy a törökök elvonulása után, gyakorlatilag mindent a nulláról kellett kezdeni, de innen is volt visszaút, amelyben kiemelkedő szerepe volt Harruckern János György későbbi főispánnak.

Az akkori viszonyok között egyértelmű volt, hogy Gyula lesz a vármegye központja, majd felmerült a megyeháza építésének ötlete is, odáig azonban rögös út vezetett. Előbb a kiválasztott építési telket változtatták meg, majd a mesteremberek cserélődtek és az is megakasztotta a munkálatokat, hogy II. József egy időre rendeletben szüntette meg Békés megye önállóságát. Néhány évvel később, miután a megye újból önállóvá vált folytatódhattak a munkálatok, az épületet 1793-ban Linczbauer János nagyváradi építőmester fejezte be. A maihoz hasonló arculatát a 19. század második felében nyerte el. Tomcsányi József számára nagy megtiszteltetés volt, hogy 1867-ben szülővármegyéje főispáni székét foglalhatta el. jelentősége óriási, hiszen az ő működése alatt fektették le a modern polgári közigazgatás alapjait – tette hozzá Takács Árpád.
-       Feladatunk, hitet és reményt adni, hogy jó Békés megyében élni, jó ide hazatérni. A kormánymegbízott a közösség iránt viselt felelősségvállalás fontosságát hangsúlyozta.